Biztos vagyok benne, hogy te is tapasztaltad már: azt a süllyedő érzést a gyomrodban, amikor egy nagyon sötét tengerre nézel, vagy azt a nyugtalanságot, ami akkor támad, amikor arra gondolsz, mi rejtőzik a mélységben. A talasszofóbia , ami alapvetően a mély tengertől vagy a hatalmas vízfelületektől való félelem, sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és néha nem is tudjuk, hogy bennünk van, amíg szembe nem nézünk vele.
Érdekes módon emberek ezrei használják a Subnautica-t és annak folytatását e félelem leküzdésére. Ez nem hivatalos orvosi kezelés, hanem inkább egyfajta otthoni terápia, ahol a játékos egy idegen óceánba merül, hogy megszelídítse szorongásait egy olyan környezetben, ahol végső soron teljes mértékben uralja a helyzetet.
A videojátékokban rejlő félelem mögött rejlő tudomány
A Subnautica 2 játéka során zajló események nagyon hasonlítanak ahhoz, amit a pszichológusok szisztematikus deszenzitizációnak neveznek . Ezt a Joseph Wolpe által évtizedekkel ezelőtt kidolgozott technikát az jelenti, hogy fokozatosan tesszük ki magunkat a minket megijesztő ingernek, hogy az agyunk megértse, nincs valódi veszély. A játékban ez természetesen történik: nyugodt vizeken kezdünk, és mivel erőforrásokra van szükségünk, kénytelenek vagyunk sötétebb , mélyebb biomokba süllyedni.
A nagy különbség egy klinikához képest, hogy itt te irányítasz. Ha pánikba esel, aktiválhatod a kreatív módot , hogy eltávolítsd az agresszív lényeket, és kizárólag a sötétség és a mélység kezelésére koncentrálj. Ez a részletes irányítás kulcsfontosságú ahhoz, hogy megakadályozd az idegrendszer riasztási jeleket kiváltását, és lehetővé tegyük a játékos számára, hogy anélkül haladjon előre, hogy elakadna.
Víz alatti fóbiák katalógusa
Bár az Unknown Worlds fejlesztői nem kifejezetten horrorjátékot akartak készíteni, rájöttek, hogy megtalálták a szívüket. A játék mágnesként vonzza az ősi félelmeket, amiktől kiugransz a székedből. Például a megalohidrotalaszszofóbia akkor jelentkezik, amikor kolosszális lényekkel vagy gigantikus építményekkel találkozol, amiktől úgy érzed magad, mint egy hangya a vízben, tökéletesen illik a leghangulatosabb nyílt világú játékok listájára.
De nem csak a méretről van szó. A játék más, nagyon specifikus fóbiákkal is foglalkozik:
- SzubmechanofóbiaAz az undor, amit az elsüllyedt mesterséges tárgyak, például a hajóroncsok vagy az elhagyatott bázisok okoznak.
- TériszonyIgen, a magasságtól való félelem a víz alatt is előfordul, amikor a talaj hirtelen eltűnik, és úgy érzed, hogy A semmibe zuhansz.
- Niktofóbia és klausztrofóbiaA gödrök teljes sötétségének rettegése és a szűk barlangokon való lebukás gyötrelme, ahol kezd elfogyni az oxigén.
Mindez az ismeretlentől való félelemhez kapcsolódik . Az az érzés, hogy mindig van valami a láthatatlanon túl, az, ami tartja fenn az adrenalinszintet, és teszi az élményt ugyanolyan addiktívvá, mint amennyire rémisztővé.
Túlélési mechanika és mélység
A túléléshez ebben a környezetben létfontosságú a technológiamenedzsment. Sok játékos megszállottan elemzi a mélységi modulokat , hogy megakadályozza járművei felrobbanását. Például állandó összehasonlítás történik a Seamoth és a Tadpole között; míg az előbbi szigorúbb korlátokkal rendelkezik, a Tadpole nagyobb kezdeti ellenállást kínál , és végső fejlesztéseiben eléri a 800 métert, meghaladva a standard Seamoth modell 500 méterét.
A felszerelés fejlesztésének szükségessége nem csupán játékmechanika, hanem egy narratív motor is . A játék arra ösztönöz, hogy mélyebbre merülj a történet előrehaladása érdekében, arra kényszerítve, hogy kimért adagokban szembenézz a félelmeiddel. Ez egy olyan architektúra, amelyet úgy terveztek, hogy a kíváncsiság győzedelmeskedjen a félelem felett, lehetővé téve sok játékos számára, hogy a virtuális világ meghódítása után még a valós világbeli búvárkodás iránt is érdeklődjön .
A Subnautica 2 sikere abban rejlik, hogy a rettegést egy hullámvasúthoz hasonló stimulációs forrássá alakítja. A kontroller biztonságának és a mélységbe való fokozatos betekintésnek a kombinálásával a játék a mentális jólét véletlenszerű terévé vált, ahol a fikció lehetővé teszi a bátorság gyakorlását egy olyan helyen, ahol a kudarc garantált.